A reformáció korában Enyeden megszűnt a katolikus egyház, így 1727-től két minorita kezdte el újjászervezni, akik letelepedtek a városban. 1747-ben építették fel a belvárosi templomot és rendházukat. Az 1849-es pusztítások nyomán a templom tetőzete leégett, csak 1853-ban tudták rendbehozni.